Sok nagy olajcég azt állítja, hogy csökkenti a kibocsátását vagy az olajkitermelést.

A számok valóban javulnak – de gyakran nem azért, mert kevesebb olajat termelnek ki.

Akkor mégis hogyan?

A trükk lényege az, hogy eladják az olaj- és gázmezőiket egy másik cégnek.

A széles körben ismert olajcégeken (Shell, British Petrol, Exxon stb.) egyre nagyobb társadalmi nyomás van a károsanyag-kibocsátásuk miatt, amit úgy elégítenek ki, hogy a legdurvábban szennyező tevékenységeiket kiszervezik kisebb, ismeretlen cégeknek.

Ezzel három dolog történik egyszerre:

1. Pénzt kapnak az eladásért – gyakran jó áron, mert a vevőnek kevesebb klíma- és reputációs kockázat számít.

2. A kibocsátás eltűnik a saját jelentéseikből, így javulnak a klímastatisztikáik és az ESG-mutatóik.

3. Az olajkitermelés folytatódik, csak már nem az ő nevük alatt.

Ezért tudnak nyerni pénzügyileg, miközben zöldebbnek látszanak, anélkül hogy a valóságban bármi változna.

Ezt nevezik:

carbon leakage-nek (szénszivárgás): a kibocsátás nem megszűnik, csak „átköltözik” egy másik céghez;

accounting emission reduction-nek (könyvelési kibocsátáscsökkentés): a papírokon csökken a CO₂, a légkörben nem.

Ez nem technikai félreértés, hanem tudatos vállalati stratégia. A cél nem az éghajlati katasztrófa kezelése, hanem az, hogy a cégek zöldebbnek látszódjanak, miközben változatlanul profitálnak a fosszilis kitermelésből.

Ez nem klímavédelem, hanem greenwashing. Mi a Zöld Fordulatnál azt gondoljuk:

A nagyvállalatok vezetőinek nem trükközniük kellene a számokkal, hanem valódi felelősséget vállalniuk a döntéseik klímahatásáért.