„Egyre többször érzem azt, mintha nem beszélgetnék jól.

Mintha nem lehetne csak úgy véleményt mondani, minden szó olyan, mintha valamelyik »oldalra« lökné az embert. Mintha nem lenne tér középen. Mintha a nem választás is egyfajta provokáció lenne.

Ez számomra személyesen is nehéz. Mert van, hogy nem akarok rögtön dönteni. Gondolkodni szeretnék, kérdezni, megérteni, de sokszor érzem, hogy ez gyanús. Hogy csak akkor vagy »érthető«, ha már valahová besoroltad magad.

Pedig az egyik leggyakoribb kérdés, amit mostanában hallok emberektől: »Hogy lehetne megértetni valamit másokkal?« Mégis hogyan, ha már az is harcnak számít, hogy beszélni próbálunk? A szerepek előre le vannak osztva, az első gondolat alapján tudjuk, hogy kit, hova érdemes sorolni a saját »pályánkon«.

Még a legszemélyesebb kapcsolatainkban is nehezebb lett vitázni úgy, hogy ne egyből ellenfélként nézzünk egymásra.

Sokszor az az élményem, hogy nehéz meghallani a másikat, rálátni olyan dolgokra, amiket eddig nem tudtunk vagy új perspektívát nyit meg számunkra.

A Zöld Fordulatban hiszünk ebben. Hogy a társadalmi változáshoz nem elég új szabályokat vagy technológiákat hozni, új kapcsolódásokat is kell teremteni. Beszélgetéseket. Olyan tereket, ahol nem elvárás, hogy egyből oldalt válassz. De elvárás, hogy figyelj. És mondj valamit.

Mert a zöld fordulat, amiben hiszünk, nem csak környezeti. Hanem emberi is.„

– Engagementtel és aktivizmussal foglalkozó munkatársunk, Csörgő Maja gondolatai