Ezt jelentette be néhány napja Giulio Di Toro, az olasz Geológiai Társaság alelnöke egy padovai nemzetközi konferencia nyitórendezvényén Európa és Észak-Amerika több mint ezer kutatója előtt. A neves tudós két folyamatot jelölt meg, ami az éghajlatváltozás miatt a következő évszázadban

visszafordíthatatlanná vált: a gleccserolvadás és a tengerszintemelkedés. Egyik riasztóbb, mint a

másik.

A Legambiente környezetvédelmi szervezet és az Olasz Glaciológiai Intézet közös tanulmányából

kiderül, hogy az olasz Alpok területén az elmúlt hat évtized során több mint 170 négyzetkilométernyi

gleccser veszett el. A kutatásban nyolc gleccsert elemzett, melyek közül öt az olaszországi, három

pedig a bajor-osztrák és svájci térségben helyezkedik el. Ezek a jégmezők mind ugyanazt a riasztó

jelenséget mutatják: a gleccsernyelvek visszahúzódnak, kiterjedésük és vastagságuk folyamatosan csökken.

Akad még néhány pozitív példa, így a németországi Höllentalferner, vagy a Friuli-Venezia Giulia régió

Montasio-gleccsere, amelyek eddig sikeresen megőrizték eredeti állapotát – de az általános

folyamatok aggasztóak.

Az emberiség történetében rendkívüli átalakulások korszakának vagyunk tanúi – fogalmazott Di Toro.

Azt is elmondta, hogy bár rendelkezünk olyan technikai és tudományos eszközökkel, amelyekkel

hatékony kárenyhítő lépéseket tehetünk, ám a nagy-rendszerek megváltoztatása nélkül, a helyzet

nem fog érdemben javulni. Szerinte ennek alapja egy új, átfogó, globális erőforrás-gazdálkodási stratégia lehetne, amely gyökeresen átalakítja, hogyan használjuk fel a rendelkezésre álló javakat — különben az Alpok fehér csúcsai eltűnnek.