2025. július 1-jén hatályba lépett az ún. „önazonosság védelméről szóló törvény”.

Ez a törvény arra ad jogi keretet, hogy önkormányzatok olyan helyi rendeleteket alkossanak, amelyek szűrni tudják, hogy kik költözhetnek be az adott településre.

Ez a törvény gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy különféle – sokszor önkényes és megbélyegző – feltételekhez kössék a betelepülést.

A gyakorlati tapasztalatokból ítélve mára egyértelmű, hogy ezen intézkedések kifejezetten a romákat érintik hátrányosan, így megakadályozva letelepedésüket.

Az ilyen intézkedések felerősítik azt a már eleve létező jelenséget, hogy a roma közösségek a települések peremére szorulnak, ahol az alapvető környezeti és infrastrukturális feltételek sokkal rosszabbak.

Gyakrabban fordul elő, hogy a szemétszállítás rendszertelen, a közösségi közlekedés elérhetetlen, a levegő és a víz szennyezettebb, vagy a csapadékvíz-elvezetés megoldatlan.

Ezek a tényezők nemcsak az életminőséget rontják, hanem növelik az egészségügyi és klímakockázatokat is.

A klímagazságosság lényege, hogy a környezeti terhek és előnyök igazságosan oszoljanak el.

De amíg egyes közösségeket kizárnak a biztonságos, jól ellátott települési környezetből, addig ez az elv nem valósulhat meg.

A mostani rendeletek épp ezért komoly visszalépést jelentenek: nemcsak a társadalmi kirekesztést, hanem a környezeti egyenlőtlenségeket is tovább erősítik.

Zöldként nem tehetünk úgy, mintha ez nem tartozna ránk.

Az ökológiai válság és a társadalmi egyenlőtlenségek ugyanannak a kizsákmányoló és kirekesztő rendszernek a tünetei.

Nem lehet fenntarthatóságról beszélni addig, amíg egyes közösségek eleve ki vannak zárva abból, hogy méltó, egészséges és élhető környezetben élhessenek.

És ha érdekel, te mennyire vagy zöld, töltsd ki a „Mennyire vagy zöld?” politikai iránytűnket, ahol nemcsak a hagyományos környezetvédelmi kérdések mentén derül ki, mennyire vagy zöld.