Mihez kezdjünk az őszi avarral?
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze négy irányt különböztet meg az avar sorsában:
Egykor népszokás volt, ma már szerencsére sok helyen tiltott. Az égetés során nemcsak szén-dioxid és halálos szén-monoxid, hanem dioxin is felszabadul, ami rákkeltő méreg: „a talajban 10 év, az emberi szervezetben 7 év a lebomlási ideje.” Nemcsak az égetőt, hanem a környezetét is mérgezi.
Pénzért vásárolt műanyagzsákokba gyömöszöljük az avart, amit aztán dízelüzemű járművekkel szállítanak el, hogy végül ugyanúgy elégetésre kerüljön. Ezzel elpazaroljuk a természetes tápanyagot, és közben műanyagba csomagolt földet veszünk vissza tavasszal. Bardóczi szerint: „Elkerülhető, ám eszméletlenül nagy kibocsátású és pazarló módja ez a kert fenntartásának. Zsákutca. Ökológiai tévcselekedet.”
Az avar takarót ad a talajnak és menedéket biztosít sünöknek, rovaroknak, mikroorganizmusoknak. A természet egyensúlyra törekszik: „A vírus, baktérium, rovar inváziót ezeket tápláléknak értelmező ragadozók kezdik el kordában tartani… A végeredmény pedig hosszútávon egy tápláléklánc felépülése, ahol minden egyensúlyban van.”
„Ami szerves, az le is bomlik.” A komposztálás során a levelek és zöldhulladék értékes humusszá alakulnak. Nem kell hozzá speciális tudás, sem drága eszköz – csak egy kis hely, időnként némi víz és türelem.
Bardóczi így fogalmaz:
„Nem rakétatudomány. Pénztárcakímélő. Populista leszek: ez a kerti rezsicsökkentés.”
A Zöld Fordulat hisz abban, hogy a fenntarthatóság ott kezdődik, ahol a természet körforgását nem megszakítjuk, hanem segítjük.
A témáról bővebben:
Tagged Hír