Egy már visszavonult, de magas rangú európai katonatisztekből álló csoport úgy véli, hogy a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiába történő beruházásokat a NATO védelmi kiadásaiból kellene fedezni, mivel az éghajlati válság nemzetbiztonsági fenyegetést jelent.

Energiabiztonság és ellenállóképesség

A tisztek szerint a külföldi olajtól és gáztól való függőség sebezhetővé teszi az országokat – ahogyan ezt az Ukrajna elleni orosz agresszió is egyértelműen megmutatta. Ezzel szemben a tiszta, decentralizált energia erősítené az országok ellenállóképességét és szuverenitását.

NATO-kiadási keretrendszer

A javaslat szerint a megújuló energiabefektetéseket a NATO-tagállamok GDP 1,5%-os „kritikus infrastruktúra” kiadásai közé kellene sorolni, a 3,5%-os alapvető katonai költségvetési cél mellett. Ez nem „zöld luxus”, hanem stratégiai befektetés a biztonságba.

A katonai vezetők érvelése

Magas rangú tisztek – köztük Richard Nugee altábornagy és Ben Bekkering ellentengernagy – hangsúlyozzák:

„Védelmi szempontból az az ideális, ha szétterített, alacsony kibocsátású energiarendszerek működnek – ezek kevésbé sebezhetők támadások esetén, és támogatják a hosszú távú biztonságot.”

Tágabb stratégiai kontextus

A katonai szakértők szerint a hagyományos energiatermelés logikája védelmi szempontból is elavult. A tiszta energiába történő beruházások nemcsak a kibocsátásokat csökkentik, hanem mérséklik az autoriter energiaszolgáltatóktól való függőséget, és erősítik az általános nemzetbiztonságot.

A Zöldek nem arról híresek, hogy rajonganának a katonai szövetségekért – de több mint tanulságos, hogy még a katonai vezetők is úgy gondolják:

Nemzetbiztonsági szempontból is elengedhetetlen a zöld fordulat.